47. fejezet - (JiWon POV)

           A négy Vérfarkas illően köszönt, majd beljebb sétált SungYeon mögött. A nappali ajtajában felsorakoztak egymás mellé, mélyen meghajoltak előttünk, majd az egyikük előrébb lépett.

          - Köszönjük, hogy itt lehetünk... – szólalt meg - ...az én nevem JoonMyun!

          Egyszerre morrantunk fel, csak néztük a felsorakozott Vérfarkasokat. SungYeon is visszalépett JongHyun mellé, aki rögtön összekulcsolta az ujjait az övéivel...

          - Szeretnénk bocsánatot kérni, amiért megtámadtunk benneteket... – kezdett bele JoonMyun - ...bár akaratunk ellenére történt minden.

          -  Ha lehet, akkor ne ragozzuk tovább ezt a témát... – szólalt meg SungYeon - ...bemutatnád a társaidat is, JoonMyun?
          - Igen! - bólintott. - Ő itt LuHan - mutatott a legidősebbre - Ő JongIn - újabb Farkasra mutatott - végül pedig Tao.
          - Legyetek üdvözölve - reagált elsőként SungYeon - ismerkedjetek meg a családommal - kezdett bele mosolyogva. - A legfiatalabb húgom, JiWon és a Védelmezője, SeungHyun - megszorítottam Oppa kezét. - A fekete hajú lány MinAh, a középső húgom és a Védelmezője, JunHong. Öhm - nyelt egyet - MinYoung, a harmadik húgom és a Védelmezője, TaeMin, mellettem pedig JongHyun.
          - SungYeon védelmezője - fűzte hozzá megjegyzését a Vámpírlovag, mire megint elmosolyodtam.
          - Örülünk a találkozásnak - válaszolták egybehangzóan a Vérfarkasok, meghajolva előttünk.

          - Még valami? – szólalt meg kissé morcosan Taemin.

          - Igazából... – kezdett bele JoonMyun - ...szeretnénk jóvátenni, amit csináltunk, és arra gondoltunk, hogy elvinnénk egy kicsit kikapcsolódni a lányokat... – nézett ránk.

          - Kikapcsolódni? – kerekedtek Taemin vörös íriszei – Úgy érted, hogy randizni? – emelkedett meg a hangja a Vámpírlovagnak.

          - Nem! – rázta meg a fejét JoonMyun – Csak beszélgetni szeretnénk... – sóhajtott.

          - Mi lenne, ha ezt mi döntenénk el? – szólalt meg SungYeon – Ha a lányok szeretnének kikapcsolódni a vendégeinkkel, akkor úgysincs más választásotok.

          - Szeretnél? – kérdezte SeungHyun a fülemhez hajolva.

          Egy picit megijedtem, amikor hirtelen belesuttogott. Nem tudtam, hogy jó választás lenne-e azzal a Vérfarkassal mászkálnom, aki nem olyan rég megtámadt... nagyot sóhajtottam, halvány mosolyra húztam a számat, és SeungHyunra néztem.

          - Hát... – mosolyogtam.

          - Ha szeretnél egy picit elmenni, én nem tartalak vissza... – felelte mosolyogva - ...mindenkinek jár a lazítás.

          - Tényleg nem bánnád? – kérdeztem picit vörös arccal.

          - Bízom benned... – suttogta fülembe, majd megpuszilta a homlokomat - ...menj csak nyugodtan. Ha bajod esik, azt úgysem ússza meg élve a kísérőd... – suttogta még mindig a homlokomra hajolva.

          - Nem fog... – nyugtattam meg - ...vigyázok magamra.

          SeungHyun még egyszer megpuszilta a homlokomat, és szorosan magához ölelt. Hosszú percekig karoltam át. Jó volt az ötlet, hogy kikapcsolódjunk, de valahogy mégsem esett olyan jól, hogy el kell tőle válnom... hisz’ nem olyan rég jött vissza, és most én megyek el. De a csatabárdot is el kell ásnunk... Lazítottam az ölelésemen, de még nem húzódtam el tőle.
          A Vérfarkasokra néztem, megragadt a tekintetem az egyikükön... Ő volt az egyik, aki megtámadott. Volt némi fenntartásom vele szemben, de ha minden kötél szakad, úgyis megvédem magam... Viszont most annyira más volt a tekintete. Barátságos és mosolygó.

          - Khm... – lépett előrébb - ...JiWon, ugye? – szólított meg.

          - Igen – bólintottam.

          - LuHan vagyok... – hajolt meg picit - ...örülök, hogy megismerhetlek! Szeretnék elnézést kérni az első találkozásunk miatt...

          - El van nézve! – mosolyogtam rá, majd elengedtem SeungHyun kezét – Oppa... – pillantottam rá - ...tényleg nem veszed zokon?

          - Menj csak, JiWonnie... – mosolygott rám, majd megpuszilta az arcomat - ...este találkozunk itt.

          - Jó... – suttogtam - ...mik a tervek? – fordultam LuHan felé.

          - Hm... – mosolyodott el - ...mit szólnál egy mozihoz? – kérdezte.

          - Mozi?! – csillantak fel a szemeim – Jól hangzik...

          - Akkor, ha a Védelmeződ is jónak látja... – mosolygott továbbra is - ...indulhatunk – nyújtotta felém a karját.

          - Vigyázz rá nagyon! – szólalt meg SeungHyun – Ha csak egy haja szála is megsérül... – mosolyogva intézte szavait LuHanhoz - ...akkor nagyon hamar feledésbe merülsz.

          - Nem kell aggódnod! – hajolt meg ismét.

          - Menjünk inkább, LuHan... – szakítottam félbe az apró nézeteltérésüket - ...este találkozunk, Oppa! – pusziltam meg az arcát.

          - Menjünk! – bólintott LuHan.

          Elköszöntünk a többiektől, majd LuHan kíséretében távoztam a lakásból. Teljesen más Vérfarkas állt mellettem, mint amikor először találkoztunk. Sötétbarna szemei melegséget árasztottak, barátságosan mosolygott rám... biztonságban éreztem magam. Csendben sétáltunk egymás mellett a mozi felé, picit zavarban voltam LuHan közelében, de éreztem, hogy ő sem épp a leghiggadtabb állapotában van...

          - Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást... – törte meg a néma csendet.

          - Nincs mit... – feleltem mosolyogva - ...milyen filmet nézünk meg? – érdeklődtem.

          - Oh... – nevette el magát - ...egy nagyon érdekes filmet szeretnék mutatni neked... – válaszolt.

          - Milyen témájú? – faggattam mosolyogva.

          - Majd meglátod... – felelt.

          - Tényleg nem akarod elárulni, LuHan? – néztem rá kíváncsi szemekkel, hátha meggyőzöm őt.

          - LuLu... és nem. Nem árulom el – mosolygott.

          - LuLu? – kérdeztem vissza.

          - Szeretem, ha így hívnak, és szeretném, ha te is így szólítanál... – jegyezte meg - ...ha már barátok lettünk.

          - Értem... – bólintottam - ...akkor LuLu!

          - Neked van valami beceneved, amit szeretsz hallani?

          - Öhm... JiWonnie – mosolyogtam – Az Unnie-jaim és Oppa is így szólít.

          - Oppa? Úgy érted, hogy a bátyád? – kerekedtek a barna szemei.

          Nagyot nyeltem LuHan kérdésére... Ezek szerint nem volt nyilvánvaló a számára, hogy nekem SeungHyun többet jelent egy bátynál? Felsóhajtottam, mielőtt válaszolhattam volna a kérdésre. Nem tudtam, hogy közölhetném vele, bár nem volt okom rá, hogy ne mondjam meg az igazat. Elvégre csak egy baráti beszélgetésről van szó...

          - Nem... – válaszoltam - ...Oppa az Oppa – mosolyogtam – SeungHyun Oppa nem a bátyám, hanem a Védelmezőm, és... – elhallgattam, a gondolatba is belepirultam.
          - Oh - lepődött meg -, nem kell magyarázkodnod, JiWonnie. Eddig is nyilvánvaló volt a számomra, csak gondoltam, rákérdezek. Jó viszonyban vagy mindekivel?

          - Igen! Nagyon szeretem őket, mert elkényeztetnek... – mosolyogtam - ...illetve nem csak azért, de mivel én vagyok a legfiatalabb, így talán én kapom a legtöbb törődést...

          - Jó a legfiatalabbnak lenni a családban – reagált.

          - Te is az vagy?

          - Neeem... – nevetett fel - ...én vagyok a családban a legidősebb...

          - Tényleg??? – kerekedtek a szemeim.

          - Igen... de csak korban! Jól gondolom, hogy nálatok SungYeon a legidősebb lány?

          - Igen! – bólogattam hevesen – Az egész családban ő a legidősebb... Sung-unnie a mi igazi védelmezőnk – mosolyogtam.

          - Talán túlságosan is... – jegyezte meg - ...megjöttünk! – állt meg hirtelen.

          - Ide?! – néztem körbe – Hol a mozi?

          - Az épület tetején... de mondtam, hogy érdekes filmet fogunk nézni, mert kétszer ugyanazt nem láthatod, még akkor sem, amikor minden nap megnézed...

          - Ezt most nem értem... – néztem LuHanra értetlenül.

          - Majd megérted, ha fent leszünk... – válaszolt, majd egy kacsintással toldotta meg a feleletét.

          - Oké... – bólintottam.

          LuHan a derekamra tette a kezét, és finom mozdulattal tessékelt be az épület bejáratán. A lifthez sétáltunk, és megnyomta a legfelső emelet gombját. A liftből kilépve egy hangulatos kis helység irányába vezetett az utunk. A látványtól képtelen voltam megszólalni. Annak ellenére, hogy a városban voltunk, rózsák illata terjengett a levegőben, különböző színekben pompáztak a virágok. LuHan rám nézett, az ámulatomat látva elmosolyodott.

          - Parancsolj! – mutatott az egyik asztal irányába – Igyunk egy kávét, és beszélgessünk egy kicsit, hogy megismerjük egymást jobban.

          - Jó... – nyögtem ki - ...de mi lesz a mozival?

          - Ez a mozi... – nevette el magát - ...a kilátás a film, abban kell gyönyörködni.

          - Jó! – hangsúlyoztam tetszésemet.

          - Örülök, hogy tetszik! – bólintott, majd az asztalhoz sétáltunk, a lehető legszebb kilátás tárult elém, ahogy helyet foglaltam.

          Az egész délutánt végigbeszélgettük LuHannal. Mesélt egy kicsit a Vérfarkas-létről, én pedig megosztottam vele a mutáns mivoltomat. Érdeklődve hallgattuk egymást, a nap végére nagyon jó barátok lettünk. Örültem, hogy békét kötöttünk, és végre megismertük egymást. A kellemes időtöltés után LuHan hazakísért, jobbnak látta, ha ő maga ad vissza SeungHyunnak... A lakásba lépve furcsa látvány fogadott mindkettőnket.